Manka kalandjai Cipruson

Végre, május 12-én, csütörtökön kaptam nagy nehezen egy szabadnapot. Elég komplikált a dolog, ugyanis kedvenc tunézia team leaderünk, Hicham még most sem tud semmit a showról, és nem hajlandó nekünk segíteni, nincs jelmezünk, dekorációnk, semmi... Ha így folytatódik nekünk kell megvarrni az egészet, hihetetlen, hogy ilyen egyszerű dolglokat nem tudnak megszervezni itt.

Lett kulcsunk a házhoz, mindenkinek saját kulcsa, húsz teljes napig küzdöttünk érte, de itt mindenki annyira elfoglalt, hogy soha nem ér rá senki semmire. Főleg a team leaderünk elfoglalt, szerintem egész nap sorozatokat néz otthon. Néha megjelenik, főleg, ha közeleg a kajaidő, és miután evett, lelép egy nagy tányérnyi kajával, amit elegánsan a mocskos autója első ülése alá tesz, viszi haza az asszonynak a kosztot, biztosan rosszul főz... Aztán a tányér tartalmának a fele gusztusosan szétterül a kocsi padlóján, remélem, hogy azt a macska eszi meg, és nem a kedves neje...

Itt faluhelyen mintha nem is lennének hétköznapok és hétvégék, mert az össze nap szinte ugyanolyan. Reggel fölkelünk, és indulunk a melóba, mindig meg kell néznem, hogy a hét melyik napja van éppen, mert már lehetetlen követni. Két hete itt vagyok a Golden Coastban, de már kezdem egészen megszokni, rengeteg embert ismerek, a vendégek meg jönnek és hazamennek. Ma is nagyon sokan mentek el, a lengyelek a kedvenceim, lazák, bevállalósak, és barátságosak.

A gyerekek ma pingpongozni akartak, már egészen megkedveltem a pingpongot, délután pedig fociztunk. Megtanultam ordítani, ez volt a legnehezebb része, hogy jó szurkoló legyek, meg valamennyire érdekeljenek a játékok.

Nem értem az emberek hogyan tudtak élni az internet megjelenése előtt, mióta van netünk és bármikor fel tudok menni a facebookra vagy skypera, sokkal nyugodtabb vagyok. 

Megbékéltem a helyzetemmel, hogy nem nyaralni jöttem, vagyis viszonylag. Mindig nehéz megszokni új életformákat, üldögélés helyett szaladgálás, csendben kummantás helyett egész napos csevegés. Nem csoda, ha az elején kikészül az ember.

Hicham hála a jó égnek egy büdös szót nem szólt hozzám egész nap, ez azt jelenti, hogy jó úton haladok. Szerencsére ma nem kellett sok activityt csinálnom, mert délelőtt az volt a feladat, hogy ürítsük ki a raktárat, mert rendet kellett rakni, meg leltárazni, hogy milyen fellépőruhák vannak. A fiúk még ki is festették két óra alatt.

Eddig nem volt időm írni, mert rohadt fáradt voltam, és el voltam foglalva a saját problémáimmal. Baromira sok időt vett igénybe, hogy egy hóka yahoo-t behozzak, az 1 Mb/sec-os internettel, de ma csoda történt... Nyitott ajtón keresztül próbáltam befogni a netet, amikor egy részeg alak besétált az ajtón... Azt mondta, hogy Jamesnek hívják és itt lakik a szomszédban, jövő héten medencés bulit rendez, és minket is meghívott, csak vigyünk piát. Aztán megadta az itt elérhető legjobb internet passwordjét, mert ő valami IT szakember és minden passwordöt képes feltörni... Szóval az ingyen internet témaköre ezzel kimerült, megoldottuk, és remélem, hogy ez így is marad:-)

Ma reggel azt hittem, hogy nem bírom tovább, mivel ma is hajnal ötkor feküdtem le, azelőtt négykor, azelőtt meg megint ötkor, és mivel mindig föl kell kelni reggel kilenckor, így három nap alatt összesen 12 órátaludtam. Végülis négyóra átlagban, nem rossz...

Aztán felülkerekedtem rajta, végülis fejben dől el minden. Ez egy jó próbatétel, ha ezt meg tudom csinálni, akkor mindent kibírok. Csak azért megerőltető, mert már 10 napja nem volt egy szabad percem sem, de majd ha az első szabadnapomon egész nap a tengerparton fogom a könyvemet olvasni, akkor nem lesz olyan rossz. Ebben bízok. Meg szerencsés vagyok, mert nagyon jófej emberekkel lakok.