Manka kalandjai Cipruson

Ma baleset ért. Nekimentem teljes erővel egy dohányzóasztalnak véletlenül, utána alig bírtam lábra állni, jeglni kellett. Biztosan befog lilulni, haza is küldtek...

Így most itthon vagyok, és várom a többieket. Tegnapelőtt hajnal ötkor feküdtem le, tegnap pedig négykor, mert Judittal beszélgettünk. Nagyon fárasztó egész nap a hotelben lenni, lehet mégsem fenékig tejfl ez a meló. Mire megszokom a vendégeket, és megismernek, már mennek is haza. Ma is elment egy csomó ember. Janit is fölhívtam, ő itt a lelkisegély szolgálatom. Azt mondta, hogy ha nem tetszik, mehetek paphosra lakni hozzá, és majd segítenek melót találni, de lehet nem kellene föladni ilyen hamar.

Remélem jobban lesz a lábam, most főleg amiatt aggódok.

Végre jó az idő, szeszélyes ez az április... Tegnap kicsit kiakadtam, sírtam is, mert azt a hülye röplabdát nekem kell csinálnom és uuuutálom, de tényleg. Játszani más, mondjuk az sem a kedvencem, mindig béna voltam labdajátékokból, erre meg lehetek bíró. Jött egy rakás német, akik nem voltak hajlandó angolul beszélni, és meg nem tudtam számolni, mert mindig labdajátéknál, ha mérni kell az állást, olyan, mintha mély hipnózisba zuhannék...

A tegnapi nap nagyon kemény volt, azon is gondolkodtam, hogy jó lett volna inkább mégis  balettben táncolást választani, mert így látástól mikulásig szórakoztathatom a vendégeket, ami nem mindig könnyű, főleg ha az embernek nincs kedve. Mikor lesz már szabadnapom végreee?

Folytattam a kertészkedést, egész jól haladok. Vajon lehet még virágmagot vetni?

 Elhagyni a Vangelis Hotelt nem volt egyszerű, mivel az indulás előtt két órával kitaláltam, hogy megnézem a tetőn a kilátást, és sikerült kizárnom magam, így megismétlődött a finnországi este, csak pepitában, ugyanis itt a napégéstől és a hőgutától kellett tartanom. Kétségbeesetten kiabáltam, de így is körülbelül félórába telt, mire egy angol lány, Loren észrevett a tetőn, ahogy kétségbeesetten kapálózva SOS jeleket küldtem.

Boldog Húsvétot Mindenkinek!
Még nem tudom holnaptól hogyan fogok wifihez jutni, de megoldom. Ha nem írnék egy darabig, az semmi rosszat nem jelent, telefonon elértek:-)
Addig is csatolok pár képet a kíváncsi szemeknek :-)

 Így buliznak az idióta angolok... no comment...

 Így pedig a magyar lányok...

Ha kíváncsi vagy a többi képre, menj tovább!:-)

A reggeli után ma aqua aerobikot, pilatest és jógát tanultunk a csapattal.
Minden simán ment, a szokásos jó hangulat uralkodott a tréningen, de aztán délután eljött pár manager a tréningünkre, és minden a feje tetejére állt.

Lianne már mondta korábban, hogy a csapat egyik fele korábban fog elmenni, és nem lesz 10 napig a tréningen, de nem hittem volna, hogy én is belekerülök a szórásba.

Körülbelül hét manager jött Protaras és Ayia Napa környékéről, akik nyelvtudás, képességek és szimpátia alapján választottak ki pár embert, magyarul úgy, mint a lóvásáron.

Az első kérdésük az volt, hogy ki tud vagy szeret táncolni, persze itt megint jelentkeztem, de közben féltem attól, hogy már megint nekem nem tetsző helyre kerülök. Volt még egy bolgár fiú, Martin, és egy bolgár lány Katherina, aki szintén velünk tartott, sajnos eddig nem sok alkalmam volt beszélni velük, elég csendesek, bár Katherinának kedves arca van, de szinte teljesen ellentétes személyiségek vagyunk.

A hotel ahová megyek holnap kettőkor, kint van a falu határában, sajnos nem Ayia Napán, így a nagy bulikról lemondhatok:-S

Ez elég nagy gond, de abban reménykedek, hogy ott is össze tudok barátkozni pár emberrel, és nem leszek egyedül. Nagy előnye még a hotelnek,