Ma baleset ért. Nekimentem teljes erővel egy dohányzóasztalnak véletlenül, utána alig bírtam lábra állni, jeglni kellett. Biztosan befog lilulni, haza is küldtek...

Így most itthon vagyok, és várom a többieket. Tegnapelőtt hajnal ötkor feküdtem le, tegnap pedig négykor, mert Judittal beszélgettünk. Nagyon fárasztó egész nap a hotelben lenni, lehet mégsem fenékig tejfl ez a meló. Mire megszokom a vendégeket, és megismernek, már mennek is haza. Ma is elment egy csomó ember. Janit is fölhívtam, ő itt a lelkisegély szolgálatom. Azt mondta, hogy ha nem tetszik, mehetek paphosra lakni hozzá, és majd segítenek melót találni, de lehet nem kellene föladni ilyen hamar.

Remélem jobban lesz a lábam, most főleg amiatt aggódok.

A netre ki kellene találni valamilyen megoldást, mert ez már nem állapot, hogy arra várok, hogy be tudjak fogni valamilyen kósza jelet. Olyan mintha teljesen el lennék szigetelve a világtól, de végülis egy szigeten vagyok. Az internet azért jelentősen megkönnyítené az életemet, így még melót sem tudok mást találni.

Pedig ma már úgy éreztem kezdem élvezni itt a dolgokat, de néha úgy érzem, mintha egy energiavámpír csimpaszkodna rajtam és szívná el minden erőmet. Ez a szórakoztatóipar barmira nehéz. Legalább osztanánk be úgy az időnket, hogy csak fél napot kellene ott lennünk, de gyakorlatilag reggel fél 10től éjfélig ott vagyunk. Igaz nem is sok mindnet lehet itt csinálni faluhelyen. Jó lenne egy egész napot átaludni, elég távolinak tűnik, hogy nem olyan rég még minden hétvégém szabad volt....

Most várom, hogy kialakuljanak a dolgok, végülis még csak 10 napja érkeztem, mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Így ma még Mike-val sem tudok találkozni, mert nem bírok menni sehová, örülök, hogy hazaértem. Legalább volt időm kimosni a ruháimat, ez is valami.

Mivel nincs időm semmire, pénzt sem költök, ruhákra nincs szükségem, igaz már valami kozmetikumokat nem ártana beszerezni, mert erősen kifogyóban vannak. Milyen kár, hogy itt nincs egy Rossmann sem a közelben. Éjjel-nappalik sincsenek, így ha nem veszünk meg valamit előre, akkor 10 után már nem is álmodhatunk arról, hogy valamit be tudunk szerezni.

Szerencsére voltam olyan előrelátó, hogy vettem egy zsugor sört, így most azt iszom.

Eksön van!!! Nyitva van az ajtó, így belátnak ide az utcáról, mert úgy fogom a netet, mint a pillangót szokás a hálóval. Beköszönt egy lány a tréningről, azt mondta, hogy botrány van a Vangelisben, mert nyolc ember maradt, és nekik már nem jutott meló, így pincérnek kell menniük, vagy valami hasonlónak, tök durva. Szóval én még szerencsés is vagyok. A Pernera hotel is, ahol Mikeék dolgoznak, csak három csillagos, ráadásul elég rossz helyen laknak, legalábbis nekem nem tetszik, mert blockhouse, mi meg itt vagyunk egy jó kis helyen a leanderekkel. Lehet csak nézőpont kérdése. Ez a lány, aki itt volt, kiderült, hogy Paphosra megy, tök szerencsés, én is mentem volna Paphosra...

Na mindegy, lehet minden csak nézőpont kérdése. Személyiségfejlesztő tréningnek ideális ez a hely... Remélem, hogy valamikor sikerül már eldöntenem, hogy mit is szeretnék az élettől, bár az is lehet, hogy csak pihennem kellene.

A PADIs búvárok azt mondták, hogy holnap kölcsön adják a metszőollójukat. Remélem lesz időm egy kis kertészkedésre, az mindig kikapcsol.

Jó éjt!