Üdv újra Paphosból, ahol 40 fok a meleg, és a nap még este is erősen süt.
Tegnap elköltöztem az Aquasol rohadó hoteljéből, szó szerint elmenekültem, azért az utolsó day-off-om elég jól sikerült, újra költöztéssel telt.
Felmondtam a OneStop artistákat kizsákmányoló táborából, és szabad lettem, újra. Két állást is kaptam, egy étteremben és egy bárban, de én a bárt választottam, mert Krisztián is ott dolgozik, összeköltöztünk, így most vele és a tesójával lakok, aki a Pafian Hotelben csinál valamit, így most már nem kell a büdöslábú angol disznó és a tunéz állat társaságát elviselnem.
Szó szerint most családban vagyok, de nekem nagyon hiányzik a családom, eléggé honvágyam van.
Jó lenne grillezni otthon, vagy lemenni a Balatonra meglátogatni PG-t, de mindez olyan távolinak tűnik, mintha soha nem is lett volna.
Ma van két hónapja, hogy eljöttem otthonról, nagyon rossz érzés, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt. Nagyon nehéz a változást választani a megszokott szarral szemben, ami ahhoz képest ami itt van, nem olt olyan szar....
Tehát most így családi körben várok Krisztiánra, hogy menjünk dolgozni hatra, ugyanis én is a Blazing Saddlesben leszek felszolgáló. Remélem, hogy bírni fogom, igaz erre a hétre nincs egy nap szabadnapom sem. Az a legdurvább, hogy csak a borravalókból 10 napra több pénz össze fog jönni, mint a hónap elejétől 19-ig, amikor egész nap szívtam az Aquasolban.
Néha csak nézek ki a fejemből, hogy mit keresek én itt, jó lenne már megtudni, hogy merre van az utam... Lehet kapuzárási pánikom van, és azért félek valaki, vagy valami mellett elköteleződni, bár ahhoz képest az élet máshogy akarja....
Ha Budapesten találkozunk, akkor biztosan nem is állok szóba Krisztiánnal, mert abszolút nem az esetem. Nincs vele semmi baj, aranyos, és nem is néz ki rosszul, bár kicsit macis, ami nekem soha nem jött be. Nincs több diplomája, mint az eddigi tyűháknak, bár folyékonyan beszél angolul és görögül, és nagyon talpraesett és törekvő. Nagyon csodálom, hogy hogy bírja, hogy két helyen dolgozik a hét hét napján, tudja mit akar, én meg még mindig csak lógok a levegőben. Minden esetre jó érzés, mert most biztonságban vagyok, és ha bejön a meló, akár még Ciprus szerencsésen is végződhet az eddigi hányattatások után. Nekem este hattól hajnal 3ig kell dolgoznom, de ez annyira nem rossz, mert így addig aludhatok, ameddig akarok, és akár mindennap le tudok menni a partra fürdeni.
Igaz innen félóra gyalog, de Krisz napközben ott dolgozik, így le tud vinni.
A hely ahol most lakok, Paphosnak a Peyia nevű része, ugyanolyan falu, mint az eddigi összes. Furcsa, hogy ezek a ciprusiak hogy tudnak megélni így a falvakban. Állítólag vannak boltok is, meg bank és patika a közelben, de még nem volt annyi bátorságom és időm, hogy kimerészkedjek. Tegnap mikor beköltöztem, takarítottam egész nap, meg kipakoltam, de végre otthonosan érzem magam, tisztaság van, és van helye a cuccaimnak.
A srácok le voltak nyűgözve, amikor hazajöttek. Erről eszembe jutott, hogy volt egy pasi, akivel randiztam, jogász volt, és csodák csodájára nem volt magától elszállva, viszont mikor egyszer eljött hozzám látogatóba, teljesen kiakadt, hogy miért van nálam ennyire rend és tisztaság, és biztosan a galérián van a kupi, erre felment megnézni, és amikor mindent rendben talált, elkezdett szekálni, hogy ilyenekre van időm, és mekkora baromság a takarítás. Így ezek után jobbnak láttam, ha inkább nem találkozunk.
Tehát Peyia.... Ma még nem csináltam semmit, csak betettem egy mosást. Itt van mosógép is, már nem kell kézzel mosnom, aminek nagyon örülök, mivel eddig még nem sikerült rájönnöm a tökéletes kézi mosás titkaira.
A szomszédban van egy narancsfa, leszedtem ma róla egyet. Utálom a narancsot, de.... Ez igazi narancs volt, mézédes íze volt, nem volt felfújva, nem volt szép, még a színe sem volt az igazi, de a legjobb narancs, amit ettem életemben....
Tegnap még arra is volt egy félórám, hogy végre két hét kihagyás után bemenjek a tengerbe. Snorkelingeztem, de jobban szeretek békatalp nélkül, mert sokkal gyorsabban úszok így.
A watersportnál vártam Panosra, aki egy ötven év körüli fickó, de mivel én találtam meg az elveszett kiskutyáit, ezért még lóg nekem egy jetskizéssel J
Sajnos nem volt ott, ezért maradt a snorkeling, teljesen más volt mint Protarason, nagyon sok a vízinövény, és a part felé kicsit zavaros a víz a homok miatt, de ha az ember beúszik, akkor élesebben lehet látni.
Lassan búcsúzok, drukkoljatok, hogy minden jó legyen az új melóhelyen.
Utolsó kommentek