Itt faluhelyen mintha nem is lennének hétköznapok és hétvégék, mert az össze nap szinte ugyanolyan. Reggel fölkelünk, és indulunk a melóba, mindig meg kell néznem, hogy a hét melyik napja van éppen, mert már lehetetlen követni. Két hete itt vagyok a Golden Coastban, de már kezdem egészen megszokni, rengeteg embert ismerek, a vendégek meg jönnek és hazamennek. Ma is nagyon sokan mentek el, a lengyelek a kedvenceim, lazák, bevállalósak, és barátságosak.

A gyerekek ma pingpongozni akartak, már egészen megkedveltem a pingpongot, délután pedig fociztunk. Megtanultam ordítani, ez volt a legnehezebb része, hogy jó szurkoló legyek, meg valamennyire érdekeljenek a játékok.

Már egészen jól számolom a pontokat is, bár néha még rákérdezek, hogy jól számoltam-e. Ma este élőzene volt, egész este táncoltunk a minidisco után. Egy orosz énekes jött ma, egész jó hangulat volt, remélem, hogy a múlt heti angol Miss Pitsa többet már nem fog idejönni, mert 11 előtt már mindenki kimenekült a bárból. Tegnap óta már a bár is kiköltözött a szabadba, kicsit még hűvös van, de ha táncolunk legalább nem kapunk hőgutát. Valamennyire meg kellene tanulnom oroszul és franciául, legalább alap dolgokat, egyelőre jobb híján a testbeszédet használom. Mindig nagy sikerélmény, ha egy látszólag visszahúzódó emberből kihozzuk az állatot. Például egyik kedvencem Oliver Németországból, aki két hétre jött nyaralni, pár történelmi könyv társaságában. Az elején alig akart szóbaállni velem, most pedig már mindennap jön pingpongozni, este meg a táncparkett ördögének képzeli magát, igaz, csak a harmadik sör után. Ma valami fura francia fickóval is táncoltam, össze-vissza pörgetett...
Kedvenceim, a lengyel Sven és Oswald is hazamennek holnap, ők nagyon fognak hiányozni, mert mindig feldobták a hangulatot.Ma pedig egy édes angol kislány ragasztóként rám tapadt és sehogyan sem tudtam levakarni, állandóan ölbe kéredzkedett a kis szemüveges szöszi. Ma Hichamnek szabadnapja volt hála a jó Istennek, így fölszabadultan tudtam örülni a napfénynek. Nagyon szép idő volt, éppen hogy kellemes, némi szellővel megfűszerezve.
Este megismertem egy újabb angol esküvői kíséretet, szerdán lesz a nagy nap. Remélem aktívak lesznek a nappal is, mert az ivásban verhetetlenek:-D

Ma Lívi írt egy smst, hogy kirúgták tőlük az egyik pincérfiút, és mehetnék a helyére, de én már nem akarok elmenni innen, legalábbis egyelőre nem. Maximum akkor, ha nagyon gázos lesz a helyzet, de már egyre jobban kezdek belejönni ebbe az animátorkodásba. Végül is, ez nem egy munka, hanem egy életforma, ha az ember nem saját magára koncentrál, akkor tudja csinálni, mert itt nem körülöttünk forog a világ, hanem mi forgunk a világ körül.
Ma fociztam is a gyerekekkel, de én annyira nem merek aktívan játszani, mert tökre félek, hogy valaki úgy megrúg, hogy eltöröm valamimet.
Próbáltunk a showra is, szerencsére még csak két számban leszünk benne, a Lady Marmaladeban, meg a Kánkánban. Katerina elég rugalmatlan, de én is lehetnék sokkal jobb, nehezek a táncok.
Holnap remélem lesz meetingünk Hichammel, és megmondja hogy mikor lesz szabadnapunk, de engem már annyira nem is érdekel a szabadnap, körülbelül akkor is ezt csinálnám, hogy ha szabadnapom lenne, max. elmennék 1-2 helyre, pl. Ayia Napa, meg környékbeli szállodák, vagy vásárolnék, vagy snorkelingeznék egy órát, vagy amennyit kibírok a neoprén shortyban, mert a tenger még hideg, igaz sokan fürdenek.

Holnap remélem Krisztosz is elintézi nekem, hogy kapjak egy új matracot az ágyamba, mert mióta átköltöztem a másik szobába, ez a matrac nem olyan kényelmes. Meg a másik ágyat is át kell költöztetni, és akkor végre összerámolhatok a saját szobámban. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem kell mással aludnom, kivéve, ha akarok:-D Azért elég lesz a szobámba egy ágy.

Fura, hogy már annyira nem is érzem a fáradtságot meg az izomlázat, igaz reggel még mindig nyűgös vagyok, mint mindig. A múltkor a hotelben találtunk egy tarantellát, szóltunk a személyzetnek, hogy takarítsák el. Fura, hogy ilyen fenevadak járkálnak erre, a 30 centis gyíkokról nem is beszélve, a tarantellás eset óta azért bezárom az ablakomat éjszakára, biztos, ami biztos, nem szeretnék mérges pókokkal aludni.
Most már lefekszem, általában kettőkor már szeretek lefeküdni, hogy fel tudjak kelni kilenckor. Ááááhm... Jóccakát!