Manka kalandjai Cipruson

Úgy éreztem, hogy most már három hónap elteltével, kitisztult fejjel muszáj leírnom hogyan alakult az életem Ciprus óta. A szigeten minden nap, minden órában eszembe jutott a régi életem, és az, hogy mennyire szeretném visszakapni....

Ezennel örömmel jelentem, hogy ez teljes mértékben és javított kiadásban megvalósult, boldognak érzem magam:-)

Miután hazaértem, körülbelül két hétig alig szóltam valakihez, üveges szemmel bámultam a plafont, néztem ki a fejemből, szinte az egész életem a vegetatív szükségleteim kielégítésére törekedett, vagyis ettem, aludtam, és próbáltam az erőt visszaszerezni az újrakezdéshez. Nagyon rossz időszak volt, keveredett bennem a bűntudat és szégyenérzet, és próbáltam a dolgaimat rendbe tenni...

Sajnálom, hogy sokaknak nem szóltam még, de hazajöttem, és próbálom kiheverni a Cipruson ért sokkhatásokat. Tudom, hogy sokan csalódtak bennem, főleg azok, akik nyaralni jöttek volna hozzám, de sajnos már nem bírtam tovább ezt az egész ciprusi miliőt, a bezártságot, a falut, és azt, hogy semmit nem tudok elintézni.

Neo, a főnök a Blazingben azt mondta rám, hogy kedves, mosolygós lány vagyok, de sajnos nem vagyok pincérnőnek való. Ezt persze nem nekem mondta, hanem Krisztiánnak, és nem rúgott ki, hanem én léptem ki. Nem a munkával volt bajom, a Blazingben rendesen ki is voltam fizetve, hanem azzal, hogy nem vagyok bejelntve, és esélyem sincs, hogy elintézzek bármi national nsurance-ot. Peiyán, a faluban, ahol laktam, nem volt busz, nem voltak emberek, nem volt internet, és én totál elhagyatottnak éreztem magam, nem éreztem magam biztonságban, hiányzott a stabilitás.

Lehet, hogy alakulhatott volna minden másképp, de azok után, hogy a pincébe be voltam zárva, már nem tudtam magam jól érezni, mert folyamatosan attól féltem, hogy valami baj fog történni, nem volt egy nyugodt pillanatom. Sohasem voltam kiszolgáltatott, mindig volt pénzen, de Cipruson olyan dolgokat csináltam, mint még soha életemben. Wc papírt loptunk, éheztünk, dinnyét loptunk a dinnyeföldről, takarót loptunk, olyan alapvető dolgokat nem tudtunk megvenni a boltban, ami itt természetes volt… Ráadásul rohadt drága volt minden. Ciprus egy lepukkant falu, ez az igazság, és gondoltam, hogy a véleményem meg fog változni, ha Paphosba kerülök, de nem változott, sőt, még egy sokkal elhagyatottabb faluba kerültem. Vágytam a nyugalomra, de nem ilyen formában…

Ma már az 5. napom lesz a Blazing Saddles pubban, ahol pincérkedek. Krisztiánékkal lakok, de én sajnos nem érzek iránta semmit. Aranyos és rendes, de hiányzik belőle valami plusz. Azt hittem, ez nem lesz gond, de most már egyre jobban idegesít. Ráadásul egész nap egyedül vagyok bezárva ide a lakásba Peyián, mivel gyalog nem nagyon jutok messzire, és még ha le is megyek Krisszel reggel a partra, akkor is egész nap egyedül vagyok, és uncsi.

Ma voltam a bankban, kiváltottam a csekkemet. Nem tudom, hogy júniusra egyáltalán fog-e még pénzt adni a OneStop, de ha ad is, akkor is csak július közepén. Addig meg dolgozgatok a Blazingben, ami nem volt valami könnyű az elején, első nap egy poharat törtem el, második nap meg kiöntöttem egy gintonikot és egy sört, szerencsére nem vendégre.

Az első három nap csak hat euró borravalót kaptam, a tegnap már hetet, remélem, hogy valamikor fogok annyit kapni, mint a többiek.

Nem nagyon van időm írni, mivel internetünk nincs, és energiám sem semmire, olyan, mintha az összes erőmet kiszívná a nap. Legszívesebben már holnap hazamennék, honvágyam van egyre jobban, hiányzik a büdös Budapest is, ott legalább már megszoktam.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért vagyok itt, de az tuti, hogy valamit nagyon elszúrtam, és jó lenne visszacsinálni az egészet. Hiányzik a kényelem... Hiányoznak a hétvégék. Hiányzik az, hogy bámuljam a duplamonitort. Hiányzik a család és a barátok. A hűvös idő és az eső is hiányzik, meg az, hogy akármikor felhivhatom anyukámat, és hogy akármikor netközelben vagyok. Hiányzik, hogy nem egyedül lakok. Meg az, hogy megigyam a csapvizet. Sajnos egyelőre nem tudok egyetlen érvet sem felsorakoztatni Ciprus mellett, még boltok sincsenek, hogy új ruhákat vegyek. A szekrényem is hiányzik, tele ruhával. De a biztonság hiányzik a legjobban, meg a stabilitás. 

Meg a Cabaret Medrano koncertek, a sörözések a Duna parton, meg a grillezés a családdal. Olyan, mintha minden otthon lenne ami fontos, itt pedig csak a folytogató meleg, és nem tudok semminek sem örülni egyelőre.... 

Üdv újra Paphosból, ahol 40 fok a meleg, és a nap még este is erősen süt.

Tegnap elköltöztem az Aquasol rohadó hoteljéből, szó szerint elmenekültem, azért az utolsó day-off-om elég jól sikerült, újra költöztéssel telt.

Felmondtam a OneStop artistákat kizsákmányoló táborából, és szabad lettem, újra. Két állást is kaptam, egy étteremben és egy bárban, de én a bárt választottam, mert Krisztián is ott dolgozik, összeköltöztünk, így most vele és a tesójával lakok, aki a Pafian Hotelben csinál valamit, így most már nem kell a büdöslábú angol disznó és a tunéz állat társaságát elviselnem.

Szó szerint most családban vagyok, de nekem nagyon hiányzik a családom, eléggé honvágyam van.

Jó lenne grillezni otthon, vagy lemenni a Balatonra meglátogatni PG-t, de mindez olyan távolinak tűnik, mintha soha nem is lett volna.

Ma van két hónapja, hogy eljöttem otthonról, nagyon rossz érzés, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt. Nagyon nehéz a változást választani a megszokott szarral szemben, ami ahhoz képest ami itt van, nem olt olyan szar....

Tehát most így családi körben várok Krisztiánra, hogy menjünk dolgozni hatra, ugyanis én is a Blazing Saddlesben leszek felszolgáló. Remélem, hogy bírni fogom, igaz erre a hétre nincs egy nap szabadnapom sem. Az a legdurvább, hogy csak a borravalókból 10 napra több pénz össze fog jönni, mint a hónap elejétől 19-ig, amikor egész nap szívtam az Aquasolban.

Néha csak nézek ki a fejemből, hogy mit keresek én itt, jó lenne már megtudni, hogy merre van az utam... Lehet kapuzárási pánikom van, és azért félek valaki, vagy valami mellett elköteleződni, bár ahhoz képest az élet máshogy akarja....

Ha Budapesten találkozunk, akkor biztosan nem is állok szóba Krisztiánnal, mert abszolút nem az esetem. Nincs vele semmi baj, aranyos, és nem is néz ki rosszul, bár kicsit macis, ami nekem soha nem jött be. Nincs több diplomája, mint az eddigi tyűháknak, bár folyékonyan beszél angolul és görögül, és nagyon talpraesett és törekvő. Nagyon csodálom, hogy hogy bírja, hogy két helyen dolgozik a hét hét napján, tudja mit akar, én meg még mindig csak lógok a levegőben. Minden esetre jó érzés, mert most biztonságban vagyok, és ha bejön a meló, akár még Ciprus szerencsésen is végződhet az eddigi hányattatások után. Nekem este hattól hajnal 3ig kell dolgoznom, de ez annyira nem rossz, mert így addig aludhatok, ameddig akarok, és akár mindennap le tudok menni a partra fürdeni.

Igaz innen félóra gyalog, de Krisz napközben ott dolgozik, így le tud vinni.

A hely ahol most lakok, Paphosnak a Peyia nevű része, ugyanolyan falu, mint az eddigi összes. Furcsa, hogy ezek a ciprusiak hogy tudnak megélni így a falvakban. Állítólag vannak boltok is, meg bank és patika a közelben, de még nem volt annyi bátorságom és időm, hogy kimerészkedjek. Tegnap mikor beköltöztem, takarítottam egész nap, meg kipakoltam, de végre otthonosan érzem magam, tisztaság van, és van helye a cuccaimnak.

A srácok le voltak nyűgözve, amikor hazajöttek. Erről eszembe jutott, hogy volt egy pasi, akivel randiztam, jogász volt, és csodák csodájára nem volt magától elszállva, viszont mikor egyszer eljött hozzám látogatóba, teljesen kiakadt, hogy miért van nálam ennyire rend és tisztaság, és biztosan a galérián van a kupi, erre felment megnézni, és amikor mindent rendben talált, elkezdett szekálni, hogy ilyenekre van időm, és mekkora baromság a takarítás. Így ezek után jobbnak láttam, ha inkább nem találkozunk.

Tehát Peyia.... Ma még nem csináltam semmit, csak betettem egy mosást. Itt van mosógép is, már nem kell kézzel mosnom, aminek nagyon örülök, mivel eddig még nem sikerült rájönnöm a tökéletes kézi mosás titkaira.

A szomszédban van egy narancsfa, leszedtem ma róla egyet. Utálom a narancsot, de.... Ez igazi narancs volt, mézédes íze volt, nem volt felfújva, nem volt szép, még a színe sem volt az igazi, de a legjobb narancs, amit ettem életemben....

Tegnap még arra is volt egy félórám, hogy végre két hét kihagyás után bemenjek a tengerbe. Snorkelingeztem, de jobban szeretek békatalp nélkül, mert sokkal gyorsabban úszok így.

A watersportnál vártam Panosra, aki egy ötven év körüli fickó, de mivel én találtam meg az elveszett kiskutyáit, ezért még lóg nekem egy jetskizéssel J

Sajnos nem volt ott, ezért maradt a snorkeling, teljesen más volt mint Protarason, nagyon sok a vízinövény, és a part felé kicsit zavaros a víz a homok miatt, de ha az ember beúszik, akkor élesebben lehet látni.

Lassan búcsúzok, drukkoljatok, hogy minden jó legyen az új melóhelyen.

A kaszinózás nem jött be, mert hiába volt annyi szabadidőm naponta, az alvást nem tudtuk megoldani, a három másik magyar picsa meg össze akart költözni, engem meg kitúrtak a szobából, és a pincében kellett aludnom, a patkányokkal...

Amennyi rossz dolog történt már velem itt, az egy évre is sok lenne, és még azt sem tehetem meg, hogy hazamegyek csak úgy, mivel 15 nap a felmondási határidő.

A pincében alvás után egyből mentem az irodába a nagyfőnökkel beszélni, hogy ha nem tudnak nekem normális szállást biztosítani, akkor hazamegyek, és kérem a fizetésemet.