A kaszinózás nem jött be, mert hiába volt annyi szabadidőm naponta, az alvást nem tudtuk megoldani, a három másik magyar picsa meg össze akart költözni, engem meg kitúrtak a szobából, és a pincében kellett aludnom, a patkányokkal...

Amennyi rossz dolog történt már velem itt, az egy évre is sok lenne, és még azt sem tehetem meg, hogy hazamegyek csak úgy, mivel 15 nap a felmondási határidő.

A pincében alvás után egyből mentem az irodába a nagyfőnökkel beszélni, hogy ha nem tudnak nekem normális szállást biztosítani, akkor hazamegyek, és kérem a fizetésemet.

Erre telefonált ide-oda, és mivel nem volt más lehetőség, így ideküldtek Paphos-ra az Aquasol Village-be. Először tetszett a hely, és azt hittem jó lesz, de rájöttem, hogy ezt az animátori melót nem akarom csinálni, mert nem nekem való. Az új főnököm is egy tunéz állat, igaz ez fiatalabb és jobban néz ki, de még sokkal feszültebb légkört teremt, és elég durván be is próbálkozott... Meg én szarul dolgozok szerinte, beleköt még az élő fába is.. És mivel itt lakunk a hotelben, nincs egy szabad percünk sem, ráadásul egy dagadt angol disznóval, meg egy másik román lánnyal lakok, akik állandóan bandáznak, Rachel meg napi 10szer felhív, hogy hol vagyok, mintha olyan messzire el is mehetnék... Tegnap megmondta az a hülye Toto, hogy ha ki merünk menni a hotelből este, akkor mehetünk amerre látunk.

Szinte mindennap sírok, ezerszer megbántam már, hogy idejöttem, és bánatosan gondolok vissza a régi nyugodt életemre, ami innen elég utópisztikusnak hat.

Itt Paphos-on megismertem egy magyar pasit, ő volt az első ember, akivel szóba elegyedtem, mivel Bonnie nem tudta az utat, és útbaigazítást kellett kérni. Krisztiánnak hívják és itt dolgozik már 5. éve. Tök rendes, azt mondta, hogy segít melót szerezni, lehet kollégák leszünk, mert most hívott a főnöke, hogy szüksége lenne pincérlányra, de én ha tehetném, már holnap itt hagynám ezt a szart, de sajnos nem tehetem...

Totonak, a második tunéznak még azt is meg kell mondani, ha a Wcre megyek, és tegnap baromira kiakadt, mert késtem két percet. Itt még sokkal szarabb a helyzet, mint a Golden Coast-ban volt, mert már fél nyolckor az ajtónál kell állni és a turistáknak ajánlani az esti programot. Nem értem mi értelme ennek, nem tudnak olvasni?

Már fölmondtam, 20-a az utolsó napom remélhetőleg, és nagyon remélem, hogy megkapom a fizetésemet, mivel már alig van készpénzem. Ahhoz képest, hogy itt vagyok már majdnem két hónapja, még egy fillért sem láttam, nem értem az embernek miért nincs alanyi joga a fizetéséhez. Nagyon rossz idegállapotban vagyok, képes lennék egy hétig aludni. Ráadásul nincs internet sem a közelben, a legközelebbihez 10 percig kell gyalogolni és cipelni a laptopot a 40 fokos hőségben. Ha valamikor majd újra normális munkám lesz, akkor többre fogom értékelni a dolgokat. Eddig túlságosan elkényeztetett az élet, lehet most azért kell ennyit szívnom. És honvágyam is van, nagyon hiányzik a családom, és a barátaim....

Ha valamikor innen hazakeveredek, akkor még nyaralni is csak belföldre fogok járni, az tuti, a tengert meg sikerült egy életre megutálnom.

Egyébként meg Protaras-szal összehasonlítva Paphos nem is szép hely, zavaros a víz, de amúgy meg tök mindegy, mert fél órám sincs a vízbe menni:-S