Úgy éreztem, hogy most már három hónap elteltével, kitisztult fejjel muszáj leírnom hogyan alakult az életem Ciprus óta. A szigeten minden nap, minden órában eszembe jutott a régi életem, és az, hogy mennyire szeretném visszakapni....
Ezennel örömmel jelentem, hogy ez teljes mértékben és javított kiadásban megvalósult, boldognak érzem magam:-)
Miután hazaértem, körülbelül két hétig alig szóltam valakihez, üveges szemmel bámultam a plafont, néztem ki a fejemből, szinte az egész életem a vegetatív szükségleteim kielégítésére törekedett, vagyis ettem, aludtam, és próbáltam az erőt visszaszerezni az újrakezdéshez. Nagyon rossz időszak volt, keveredett bennem a bűntudat és szégyenérzet, és próbáltam a dolgaimat rendbe tenni...
Már az első napon amikor hazaértem, bejelentkeztem munkanélkülire, ami azért volt praktikus, mert egyáltalán nem maradtam fizetés nélkül, és még így is volt pénzem, hogy nem dolgoztam semmit. Úgy éreztem, hogy mindennek vége, de úgy gondoltam, hogy ha három hónap alatt nem találok megfelelő állást, akkor megpróbálom akár Angliában is, de én nem fogok 27 éves fejjel anyámék nyakán hónapokig ölbe tett kézzel ülni...
Szerencsére nem így történt, és mivel annyira görcsösen koncentráltam az Arena Cornerre és a kis lakásra, ahol laktam, hogy most ugyanabban az épületben dolgozok, és ugyanabban a lakásban élek...:-)
Néha furcsa dolgokat produkál az élet, de ez így volt megírva. Mindig is a Vodafonnál akartam dolgozni, mióta az Arénába beköltözött a Citi, és 18 napon belül fölvettek egy hasonló pozícióba, amit eddig csináltam. Az elején nehéz volt megszokni, de itt végre van bőven munka, nem unatkozok, még valamennyire változatosabb is, teljesen új csapat, nagyon kellett nekem a váltás... És ugye kedves barátnőmmel, Zsuval, és a régi ismerősökkel szinte mindennap találkozok. Van motivációm, ebben a munkában több a kihívás, a lehetőség, és a fizetés is.
Elkezdtem megtakarítani és több hosszú távú célt is kitűztem magam elé, ami azért haladás, mert körülbelül 3 évig csak a rövidtávúaknak éltem. De most tudom, hogy ennek van értelme... Itt vannak a barátaim, itt élek. Nyüzsgés az életem és nem unatkozok, megint belevetettem magam a társasági életbe, főzök a barátaimnak, tollasozunk a Margitszigeten, fürdünk a Dunában, hétvégente szórakozni megyünk, vagy a családommal vagyok...
És hogy megérte-e utólag Ciprusra menni? Még ha nem is lett happy-end a vége, és nem sikerült egy féléves nyaralást megvalósítanom, egyértelműen IGEN!
Megtanultam mi a kemény munka, mi az inkorrektség, jobban becsülöm a dolgaimat és kiegyensúlyozottabb vagyok.
Sajnálom, hogy valakinek csalódást okoztam, és megbántottam, de köszönöm a rengeteg támogatást a családomtól és a barátaimtól, akik ott voltak, amikor szükségem volt rájuk és segítettek mindenben, amiben tudtak.
Már nem egy rossz álomnak látom az egész történetet, hanem egy rövid szakasznak az életemben, amiből rengeteget tanultam...
Megtanultam értékelni a szabadidőt, és azt, hogy hétvégén nem kötelező dolgoznom. Jobban értékelem és meglátom a lehetőségeket. Most nekem szebb víz a Tisza, mint tenger, finomabb a ponty, mint a kagyló, jobban ízlik a magyar bor, mint a csillagszórós díszes koktélok...
Ezzel végszóval zárnám is ezt a blogot, többet már nem kívánok bele írni, idővel úgyis a szép emlékek maradnak meg, és akkor majd a fotóimat nézve azt fogom gondolni, hogy mennyire meseszép szigetország az a távoli Ciprus....
Utolsó kommentek