Manka kalandjai Cipruson

A mai napom egész jó volt, a Kidsklubban voltam megint. Amíg nem látom Hichamet, addig jó dolgom van. Az angol lány négy nap múlva elmegy, de az én lelépésemről nem tudni semmit. A térdemmel el kellene menni a dokihoz, de fogalmam sincs hogy hogy működnek itt a dolgok, elvileg már nem érvényes az EU kártyám, Budapesten ezerszer egyszerűbb volt az ügyintézés. Nem volt sok gyerek ma, mert vasárnap rengetegen elmentek, ezért próbáltam a szülőkkel ismerkedni. A medencében játszottunk ma is, már szép barna vagyok, délután meg összeszereltem azt a két sárkányt, amit találtam, és azzal szórakoztunk a parton.

Ebédszünetben kimentünk az angol lánnyal, Nathalievel a partra, ahol megismerkedtem végre egy helyes lifeguard pasival, Eftichios-szal, aki mondta, hogy ha ráérünk valamikor, akkor frappézhatunk egyet.

Már megint nem jön be az internet. Tegnap szabadnapom volt, végre csütörtökön letudtuk az első Cabaret-et, ami szerintem ahhoz képest, hogy Cata majdnem lerúgta a fejemet a kán-kán közben, egészen jól sikerült. Hicham persze kritizálta a bolgár lányt, Kate-et, hogy nem elég felszabadult, szegény most lépett fel először életében, senki nem várhatja tőle, hogy tökéletes legyen... Szerintem, ha adott volna neki egy-két hetet, egészen belejött volna, de sajnos nem így történt...

Most ezt iszom, Don Simon Premium Chardonnay, 1 liter, 1,8 euró, meglepő, de iható, és kifejezetten kellemes. Lehet nem is bor ez, hanem szőlőlé. Tegnap vagy tegnapelőtt, nem is tudom, kiugrottam a pernerai utcasorra, és csodák csodájára, voltak boltok nyitva. Valami vámmentes bolt lehet, tiszta duty free, és mindez csak öt perc gyalog. Gondoltam, hogy megkóstolom ezt a gyümölcslé csomagolású izét, mert a múltkori 5 eurós borral csúnyán befürödtem, a legrosszabb rosé volt, amit életemben ittam.

A hullámvölgyek még tartanak, ma esett az eső, és Katnek szabadnapja volt, így egész nap a KidsKlubban voltam a kölkökkel, festegettünk, sőt, életemben először arcfestést is csináltam. A legegyszerűbb meló a KidsKlub, végre nem kell beszélni, elég, ha játszok a gyerekekkel. Volt egy baleset is, van egy iszonyat rossz orosz leányzó, össze-vissza rohangált, addig, amíg egy másik sikeresen odavágott neki a hullahopp karikával, és belilult a szeme alatt. Utána kétpercenként rohangált a mosdóba megnézni a tükörben, hogy mennyire csúnya lett az arca, persze nem volt vészes a helyzet, de keservesen bőgött, alig lehetett megvigasztalni. Minden esetre megérdemelte, szerintem én is hasonló kaliberű gyerek lehettem...

Kb. minden napot így zárok, de ez már legkésőbb az ebédnél megdőlni látszik, amikor nem bírok ellenállni a desszerteknek. Tekintélyes bébihájat sikerült felhalmoznom, pedig azt hittem, hogy itt legalább fogyni fogok, de sajnos túl jól tartanak.

Ma is még a vacsoránál is bűnöztem, de nem tehetek róla, három hete itt vagyok, és mindig kitalálnak valami újfajta gyönyörűséget. Szenvedélyem az evés, lehet egy második kiadású Ízek, imák, szerelmek főszereplője lettem, és a következő utam valami kolostorba vezet majd, ahol megtérek, és megbánom bűneimet.

Most egészen jól vagyok lelkileg, pedig az időjárás elég rossz. Nagyon fúj a szél, hideg van, fázunk rövid gatyában, az esti show-k és a minidiszkó is visszaköltözött a benti részre, a Hesperidos-ba. A szabadnapom után rossz volt megint dolgozni, de a reggeli után beletörődtem, hogy ez az élet rendje. Szerencsére nem sokáig, mert 11-kor elkapott Hicham, és megkért, hogy lamináljak lapokat a show-hoz és utána vágjak ki betűket. Ezt egészen élveztem, mert egyedül voltam, és senkihez nem kellett szólnom. Néha olyan jó a csend....

Aztán szerencsére sokáig tartott a betűcsinálás, és utána már csak ebédelni kellett menni. Ebéd után elálmosodtam, nem mentem haza, hanem a KidsClub-ban kerestem egy kisplédet, leheveredtem a szivacsra, és másfél órát szundítottam. Csodás volt, mint az oviban. Lehet erre rá fogok szokni, így lesz energiám estére, úgysem jó dél körül a napra menni.