Mindjárt összeesek a fáradtságtól, ez a nap sem volt rövidebb, mint a többi...
Kedves Munkatársaim, és legfőképpen Zsuzsa barátnőm!
Köszönöm, amiért ennyire szépen elbúcsúztattatok, nagyon megható volt. Furcsa volt kimenni úgy az ajtón, hogy többé már (vagy egy jó ideig) nem jövök vissza. Nem volt már belépőkártyám, WWDS-em, és lassan már user Idm sem... Egyszerű földi halandó lettem és nem citis alkalmazott :-) Ez a négy és fél év egy szempillantásnak tűnt, és mégis mennyi tapasztalattal lettünk gazdagabbak, az évek pedig szempillantás alatt elrepülnek mellettünk.
Ma minden olyan lassan ment, de mégis túl gyors volt nekem... Nem könnyű mindenkitől csak búcsúzkodni, egyfolytában....
Hiányozni fogtok. Hiányozni fog, hogy csinosan föl lehet öltözni, vagy az, hogy senkit nem érdekel, ha farmerban megyek be.
Nem rossz munkahely a miénk, és nagyon örülök neki, hogy ott dolgozhattam.
Köszönöm szépen az apró figyelmességeket, ajándékokat is, nagyon örültem mindennek, és nagyon jólesett, hogy ennyien készültetek az utolsó napomra.
Sajnos nem vagyok embere a nagy szavaknak, és úgy érzem, bármit is mondanék, túl kevés, vagy hiábavaló lenne. Köszönöm a jót, mert megerősített, de a rosszat is, mert formált... Köszönöm mindazt, amit tanulhattam tőletek, és azt is, ami úgy érzem, hogy rombolt...
Ma egyszerűen nem találtam a helyem, de nem csak a munkahelyen, otthon sem.
Furcsa érzés már egyszerűen nem használni a régi dolgaidat.
Furcsa érzés új életet kezdeni tiszta lappal, de jó....
Vigyázzatok nagyon magatokra!
Utolsó kommentek